Felpécen evangélikusok és katolikusok élnek, akik máig megőrizték régi tradícióikat. Nagy gondot fordítanak templomaik fenntartására, összegyűjtik az egyházközségek történetét, és ahol csak lehet, tevékenyen kapcsolódnak be a falu közösségi életébe. Az alábbiakban egy általános áttekintést követően összefoglaljuk a két gyülekezet történetét.
Ajánlott weboldal: a Felpéci Evangélikus Egyházközség honlapja
Áttekintés
Felpéc már az Árpád-korban lakott hely volt, kezdetben katolikus falu. 1430-ban a Boldogságos Szűz tiszteletére katolikus templomot építettek. Magyarországon a XVI. század közepétől hódított teret a reformáció, aminek hatására a felpéci lakosok 2/3-a áttért az új hitre.
I. Lipót uralkodása idején működött az ún. "kiküldött törvényszék", amely hazaárulás és felségsértés címén perbe fogott evangélikusok és protestánsok ügyét vizsgálta, csapást akartak mérni a reformáció híveire. 1674 március 5-én Kéri Balázs felpéci lelkész is e törvényszék előtt állt. Miután áttért katolikus hitre, a község lakói kizárták a templomból és elzavarták a faluból.
A felpéci hívek közül sokan részt vettek a Rákóczi-féle szabadságharcban; a fejedelem kibújdosása után azonban a templomfosztogatások és erőszakos térítések napirenden voltak. 1740-ben egy nagytudású lelkipásztor került a gyülekezet élére Szeniczei Bárány János személyében. Az ő idejében volt a legnagyobb kiterjedésű a felpéci egyházközösség. A győri templomnak 1749-ben történt elvétele után észak felé Felpéctől egészen Pozsonyig, keletre pedig Komárom megyéig nem volt evangélikus templom. Ekkora területről sereglettek össze egy-egy istentiszeteletre az igét szomjazó hívek Felpécre. Az akkori felpéci templom hossza 5 öl, szélessége 3 öl volt. Vasárnap két istentiszteletet tartottak, az egyiket a győri vendégekre való tekintettel németül.
A vallási kettéosztottság állandó viszályokat szült. A viszályok táplálója volt az a tény ,hogy az evangélikus többség uralkodni akart a katolikusok felett, akik viszont az állam támogatását élvezték, és peres esetekben javukra döntöttek. A vallásszabadság kivívása után megszűntek a perek, de nem szűnt meg az ellenséges hangulat. A vallási ellentétek elmélyítése a családi neveléssel kezdődött és az iskolában folytatódott.
A felpéci római katolikus gyülekezet története
A felpéci római katolikus vallásúak az első templomukat 1430-ban építették, és a Boldogságos Szűz tiszteletére szentelték fel. Ez fából épült és a török harcok idején elpusztult. Az 1600-as években a protestáns gyülekezeteket is a katolikus főhatóság ellenőrizte, munkájukat minősítette. Ekkor nincs katolikus templom, a hívek az evangélikus szertartáson vesznek részt, közösen használják a templomot és a harangokat. A falu lélekszáma ebben az időben 255 fő, ebből lutheránus 152, katolikus 30, református 23 fő. Plébániaház nincsen.
1752-ben templomhelyet mértek a falu földjéből, ahova még ebben az évben felépítették a katolikusok a templomukat, ami fából készült. 1758-ban feszület még nincs a faluban.
Felpéciek 1827-es keltezésű levele kérelmet tartalmaz, melyet ápr. 23-án a győri püspöknek írtak, anyagi segítséget kérnek, hogy templomuk fából készült tornya helyett kőből új tornyot építhessenek. E kezdeményezést írásban támogatta és az építés szükségességét megerősítette Medgyesi György győrszemerei plébános, akihez a felpéci filia is tartozott, és Somorjay János középkerületi alperes. A 19. sz. végétől hol Győrszemeréhez, hol Gyömöréhez tartozott a filia.
A felpéci evangélikus gyülekezet története
Ajánlott weboldal: a Felpéci Evangélikus Egyházközség honlapja
"Uram a Te beszéded drágább nékem sok ezer aranynál és ezüstnél." Ez a felirata annak a az 1565-ben készített úrvacsorai kehelynek, amely a felpéci evangélikus egyházközség születésének legrégibb darabja. A reformáció Magyarországon igen hamar kezdett terjedni, ennek kedvezett az 1523-as mohácsi gyász, mivel utána ketten versengtek a koronáért - I. Ferdinánd és Zápolya János-és egyik sem merte üldözni az evangélikusokat, hogy el ne pártoljanak tőle. 1564-ben I. Ferdinánd meghalt és 1576-ig Miksa uralkodott, s ez idő alatt csaknem az egész ország a reformált hitet vallotta. Később a törökök sem sokat törődtek a reformátusokkal, számukra csak az adók behajtása volt a fontos. A felpéci gyülekezet egyházzá szerveződése 1565-68 körül történhetett.
A 16.sz. végén Győr környékén pusztító csaták folytak, melyek Felpécet is érintették. A falut feldúlták a törökök, a dokumentumok elpusztult községnek említik. Az 1620-as években újratelepült. Madár Mátyás a gyülekezet történetében az első evangélikus templom építésének időpontját 1630-ra teszi. A 17. sz. elején II. és III. Ferdinánd uralkodása alatt kezdődő üldözések ellenére a hitélet fejlődéséről két emlék tanuskodik: 1631-ben Sódos György bíró öt társával együtt öntette az első harangot, melyet 150 évvel később repedt harangként említene. Ugyanezen korból származik a beteggyóntatásnál használt kis ezüst kehely vésett felirattal: " A felpéczi egész falu tsináltatta" I. Lipót uralkodása alatt működött Pozsonyban a "vértörvényszék", amely felségárulás és felségsértés címén perbe fogott protestáns papok és tanítok ügyét vizsgálta. Kéri Balázs felpéci prédikátor ekkor áttért a katolikus hitre és ezért a hívek kizárták a templomból. 1676-ban Kisbani Mihály, 1689-ben Zsolnai János volt Felpécen a lelkész. Zsolnai János lelkészkedése idejére esik a Rákóczi-féle szabadságharc, amiben a felpéciek is részt vettek és súlyos vereséget szenvedtek e Koroncói csatában. Zsolnai Jánost Zsolnai Sámuel, majd Sárosi János követte a lelkészi hivatásban. 1736-ban egyházkerületi gyűlést tartottak Felpécen.
1740-ben foglalta el papi állását Felpécen Szeniczei Bárány János. Ő kezdi el vezetni az anyakönyvet és néhány történelmi eseményt is följegyzett. 1749-ben nagy területről sereglettek ide hívek miután elvették a győri evangélikus templomot. 1752-ben épült a katolikus templom, addig az evangélikusokkal együtt használták a templomot és a harangokat. 1807-ben Szemere anyagyülekezetté alakult és elvált Felpéctől. 1808-ban kigyulladt a falu keleti része és a tüzet a cseréptetős paplak állította meg. 1809-ben franciák szállták meg a községet.
A legszomorúbb nap 1812. szept. 17-én virradt a gyülekezetre. Délben Czinder Krisztián pintérnek a templomtól délre fekvő háza gyulladt ki, és ez erős szélben a lángok végigsepertek a keleti soron. Leégett a templom, a torony, leolvadtak a harangok, csak a kisharangot tudták megmenteni. 1834-ben olyan tűzvész volt, hogy az egész megye részvétét kivívták. 1850-ben megújították a lelkészlak tetőterét, iskolát és tanítólakást építettek. 1872-ben a templom tetőzetét javították, és új oltárt állítottak, 1883-ban új orgonát építettek.
1892-ben került Felpécre Madár Mátyás, és 1917-ig munkálkodott itt. Megírta " Emléklapok" címmel a gyülekezet történetét az 1903-ban tartott harangavatási ünnepélyre.
1917-ben a gyülekezet lelkésszé választotta Dr. Györffy Bélát, a tudós lelkészt, aki testi és lelki gondozójává vált az egész falunak. Fellendítette a gyülekezetet. 1917-ben új orgona épült, 1923-ban újabb harang került felszentelésre. 1934-ben megépült az ifjúsági ház.
Utóda, Dombi László 1951-ben került Felpécre. Lelkészi munkáját kénytelen volt a templomfelújítással kezdeni. 1952-ben szentelte fel a felújított templomot Kapi Béla püspök. Az ő munkássága idején kapott villámhárítót a torony, villamosították az orgonát és megtörtént az új paplak építése is.
1983-1990-ig Kardos József téti lelkész helyettesített Felpécen.
2001. évében ismét parókus lelkésze lett Felpécnek Bogdányi Mária személyében. Beiktatására 2001. május 19-én került sor, Ittzés János püspök és Jankovics Béla szolgálatával.
